Bár a kínai nyelvben a teát alapvetően "csa"-nak mondják, akadt egy tartomány, ahol ez valamiért "te" (téj) kiejtésre módosult. Mivel az első európai tea-kereskedők, a hollandok pont ezzel a tartománnyal (Fujian) kezdtek kereskedni átvették ezt a kifejezést, ami később a briteknél "tí"-re, azaz teára módosult.
Érdekesség, hogy mivel Oroszország és Portugália saját kapcsolataikon keresztül szállította a teát Kínából, így az ő nyelvükbe más kiejtéssel került be a különleges ital neve. Az oroszok "csaj"-nak, a portugálok pedig "csa"-nak hívják a teát a mai napig, míg szinte minden más európai nyelvben az eredeti "téj"-hez hasonló szóval ragadt meg.
Forrás: Teakönyv // Nagy Ádám (2007)
